AZ ŐRZŐ

Az őrző /2012/

Elfáradt a sötétség, maga alá gyűrte a nap. A szemhéjnak fáj a váltás, mardossa a nyugtalan pupilla. Nyugodtabb az éjjel, mikor a szem sötétje elterülve élvezi a lebegő teret.

A lány teáját kavargatja, tejjel színesíti azt. Szereti a tejet és az azzal járó krémes élvezeteket, az ilyenkor feléje meredő kidülledő szempár pedig jelenlegi életének egyik legfelemelőbb megjelenése. A rajongást Bamba a macska mutatja. Szeretnivaló lény ő, bár a talpraesettségét valahol félúton elhagyta Perzsiából jövet. Időnként őrületbe kergeti Krisztinát, de mégis az ő lelkének rezgésszintje áll legközelebb hozzá a házból. A lány eteti, itatja, helyére rakja az állat után hagyott sarat, igyekszik fenntartani az élhető körülményeket, de megszokta már, hiszen nem csupán a kedvenc teszi ki őt ugyan ezen körülményeknek…

- Behoztad már a postát Krisztina?

- Ma vasárnap van, ilyenkor nem jönnek levelek nagypapa- hangzik a még kicsit zsibbadt válasz a már nagyra cseperedett unokától.

- Vasárnap! Azt szeretem! Bécsi szelet burgonyával! Imádom a bécsi szeletet burgonyával! Nagyanyáddal elmegyünk a Margit-szigetre, százhúsz forint borravalót adok a pincérnek! – mondja a konyha sarkából a hintaágyon pihenve.

- Igen papa, biztos így lesz. – vág közbe a lány, majd kiveszi a fagyasztóból a húst.

Bamba szeret vadászni, de csak arra, ami a hűtőből mászik elő. Oda kullog a frigid emlőshöz, megnyalja, de a hideg hatására menekülőre fogja a dolgot. Kisvártatva visszamászik, befekszik mellé, és élvezi hogy enyhülést talált a tikkasztó melegben.

- Mit innál papa?

- Fröccsöt!

- Akkor legyen egy fröccs. – mondja a lány mosolyogva, bár látszik, nem dobja fel túlzottan a helyzet. Kiönti az ásványvizet, de a pohár már rég nem látott bort. Odaviszi az öregnek, szívószállal itatja. A nagypapa a macskával szemezik, közben fel-feltűnik neki lánya bánata.

- Finom ez a fröccs! – jegyzi meg kajla vigyorral a szája szélén. – Hát te miért nem mozdulsz ki egy kicsit a barátnőiddel ilyen szép meleg, nyári napon?! Kiülhetnétek a fűbe, fröccsözhetnétek, biztos még udvarlókat is találnátok. Ritka az ilyen csinos, fiatal lány, mint te.

- Jaj, papi, ne kergess már ki a világból! És a bécsi szeletet ki főzi meg neked?

- Hát majd nagyanyáddal egy étteremben megebédelünk.

A lánynak könnycseppek gördülnek ki a szemgödréből, bánatosan néz az ablakon beáramló fénybe. A macska idegesítő nyávogásba kezd, az ajtó kilincsét szuggerálja.

- Hagyd már abba Bamba! – üvölt rá.

A nagypapa érzi a feszültséget, a kandúr csak nem hárít. Vár egy picit, figyeli a változásokat. Az unokában nő a feszültség, remeg a konyha. Az öreg szemlél, végül véget vet a helyzetnek. Cicceg egyet a macskának, kedvesen magához csalja, az pedig dörgölődző zörgésbe kezd. Lassan egy kicsit minden elcsendesül.

    - Miért nem szeretsz lányom?

- Szeretlek papa.

    - Te engem nem szeretsz.

- Etetlek, itatlak, rakosgatlak, mindent megteszek, hogy jól érezd magad a bőrödben. Anya sosem segít, én meg 25 évesen melletted vagyok egész nap. Mi ez, ha nem szeretet?

- De magadat nem szereted. Engem, hogy szerethetnél?

A lány feláll, kiront a konyhából.

Negyedóra-húsz perc telik el, a lány lelassulva tér vissza, befoglalja a fal melletti széket. Bamba felugrik mellé a szekrényre, érdeklődve szaglássza gazdáját, majd kissé csalódottan fordul el. A nagypapa is lassan kinyitja a szemét.

- Mi van lányom? Csak nem megállt a világ? Olyan bánatos vagy, had lássalak már egy kicsit mosolyogni.

- Nem a világ állt meg nagypapa. Nekem nincs kedvem tovább menni.

- Ó, hát ne mondj ilyen szomorút öregapádnak. Menni kell, csinálni kell, ha te nem mész, szépen lassan megáll a világ is és mi lészen akkor?

- Nem tudom papa. – vár egy picit, majd mosolyogva ismét megszólal. – Akkor megfőzöm az ebédet.

- Az már valami! Bécsi szelet burgonyával!

Közben Bamba nyávogni kezd a bejárati ajtónál. Krisztina az állatot nézi, az öreg az utódját.

- Miért nem nyitod ki neki az ajtót?

- Jaaj, papa tudod, hogy nem talál vissza.

- Honnan tudod? Régen is csak elő került valahogy… - mondja mosolyogva és kissé érdeklődőn is.

Krisztina vár egy keveset, majd oda megy az ajtóhoz, kinyitja azt. Meleg be, macska ki. Nézi egy ideig a virágzó kertet, mígnem a kellemes csendet megtöri a sercegő olaj hangja. A lány mélyet szippant a levegőbe, halkan illan el a lezúduló teher és feltöltődve tér vissza a konyhába.

Vége.